Meghívom önöket az 1956-os Forradalom és Szabadságharc   tiszteletére rendezendő megemlékezésre, október 23.-án 18.30-as kezdettel a közösségi ház dísztermébe.

Vannak napok és hetek, amelyek kitörölhetetlenek az emberek tudatából és egy nemzeti közösség emlékezetéből. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc ezen időszakok közé tartozik. Nem felejthetjük el ’56 szellemét, üzenetét, eseményeit. Nem lehet és hagyni sem szabad kiirtani a magyar szívekből azt a szellemiséget, melyet ’56 hagyott örökségül. Október 23-a jelkép, ezért kiáltották ki hazánkban, 1989-ben ezen a napon a köztársaságot. Ezért határozott úgy az Országgyűlés 1991-ben, hogy e nap hivatalos nemzeti ünnep legyen.

1956 októberében a kommunizmusban felserdülő gyerekek, fiatalok, munkások és értelmiségiek követve az 1848-as forradalmárok és szabadságharcosok példáját, fegyvert mertek fogni a túlsúlyban levő és hazánkat elnyomó szovjet erőkkel és hazai csatlósaikkal szemben. Ki mertek állni a terekre, össze mertek kapaszkodni a felvonulásokon az utcán.

Nem merészség volt ez, annál sokkal több. Felelősség: a saját életükért, az országért, a családukért, a jövőért. Nem tettek többet, mint vállalták azt az embert emberré avató tulajdonságot, hogy valódi életet csak szabadon lehet és szabad élni. Ma talán már el sem tudjuk képzelni, hogy milyen is lehet szabadság hiányában élni. Talán csak akkor, amikor a szabadosság elkorcsosult felfogásának nevében próbálnak minket meggyőzni az alternatív életformákról, a nemzeti elkötelezettség feleslegességéről, sőt veszélyéről. Ilyen esetekben a jó érzésű emberekben megkondul talán a vészharang, és felötlik bennük, hogy valóban szabadságban élnek-e?

1956-ban nem volt kérdés, hogy fogság az életük. Ez ellen cselekedtek, ezért kell megismernünk és továbbadnunk tetteiket, és emléküket.